A jövő kezdete - I. fejezet

Itt van az első fejezet. Az egész fictnek az a címe, hogy "A jövő kezdete", és a 4 évad 1. részétől indul. Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Légyszíves komizzatok, hogy milyen lett az első feji, mert ez nekem nagyon sokat jelent. A végén pipáljatok is, hogy mi a véleményetek. KÖSZÖNÖM! Puszi

I. fejezet

- Hol vagyok? - kérdeztem a fölém magasodó embertől. Alig tudtam kivenni az alakját. A szemem még mindig nem tudott rendesen fókuszálni, ezért homályosan láttam őt.
- Kórházban, Elena. - suttogta egy bársonyos hang.
- Damon...- halkan szűrtem ki ezt az egy szót, mely nekem a világot jelentette. Még így is tudtam, hogy butaságot követtem el a múltban. Nem őt választottam. Óóó, te naiv, buta lány.
- Igen, én vagyok. Itt vagyok melletted. - finoman végigsimított az arcomon. Az ujjai miatt hidegrázás tört rám, de jó érzés volt.
- Mi történt? - karjaimmal megtámasztottam az asztalt. Asztalt? Miért fekszem én egy asztalon? Hirtelen minden kitisztult.  Autóbaleset, sok víz, ami a tüdőmbe került, és az a fájdalmas érzés, ami....ami megölt. De én most élek, ami azt jelenti, hogy vámpír lehetek. Meghalok vagy örökké élek?
- Elena...
- Meghaltam...- „leheltem”, és közben éreztem, hogy könnyeim kicsordulnak. A könnyek mardosták bőrömet, viszketni kezdett.
- Annyira sajnálom. - magához húzott, és én beszippantottam édes bőrének illatát. Jaj, Elena, hogy lehettél ilyen hülye, hogy elengedd Őt? Hisz Ő volt a mindened. Nem! Ő a mindened. Olyan jó volt az ölelésében elveszni, annyira megnyugtató volt, de tudtam, hogy most nehéz feladat fog rám várni. Végleg meghalok, vagy vámpír leszek. És akkor örökre együtt lehetünk Damonnal.
- Nem, Damon. Én sajnálom. - kiváltam az ölelésből, és mélyen az azúrkékszemébe néztem. - De most már tudom mit kell tennem.
- Biztos, hogy vámpír akarsz lenni? Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem tudlak elengedni. De ha te nem akarsz vámpír lenni, akkor...- szemei fájdalmat tükröztek, megszakadt a szívem. - elengedlek. A döntés rajtad áll. Én nem szólhatok bele. - megjelent egy könnycsepp a szemében, és szomorúan lehajtotta a fejét.
- Nézz rám! - mindkét kezemmel lágyan megfogtam az arcát. - Te vagy az életem. A szerelmem. Ostoba voltam, hogy Stefant választottam. Veled akarok lenni, téged akarlak ölelni. És ha ehhez az kell hogy vámpír legyek. Vámpír leszek. - a számat rátapasztottam az övére. Annyira mennyei volt. - Szeretlek Damon. - kiváltam a csókból, és ezzel a két szóval ajándékoztam meg.
- Elena, tudod, hogy én is nagyon szeretlek. - fülem mögé hajtott egy hajtincset, aztán az ajtó felé mutatott, ahol egy nő állt. - Igyál belőle és örökké együtt leszünk.