Interjú

Interjú a csodás Zaphire-val! Köszönöm a válaszokat!!!!! Pusziii :)


1. Hogy jött az életedbe az írás?

Tulajdonképpen nem tudom elmondani, mint ahogy az ember azt sem tudja, hogy hogyan kezdett el beszélni. Mindig is szerettem az iskolában kapott különböző fogalmazási feladatokat, ahol egy kicsit a saját fantáziámra támaszkodhattam. Miután pozitív visszajelzéseket kaptam a tanáraim illetve diáktársaim felől, így lassan rádöbbentem, hogy nem elég, hogy van egy kis érzékem hozzá, de még szeretem is csinálni.

2. Miért pont a Vámpírnaplókról írsz?

Egy korábbi interjúm során már megfogalmaztam ezt a választ, de ahogy most újra szembe kerülök vele, egy teljesen más gondolat fogalmazódik bennem. Azt mondják ez egy jó jel, ha az ember írónak készül, ha ezt így ki lehet jelenteni.
Tudni kell, hogy nem csak ez, amiről szívesen írok, de az igaz, hogy ez az egyik legkönnyebb téma, főleg mostanában. A tévében láttam először a sorozatot és nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem voltam nagy vámpírrajongó. Rengeteg fanfictiont olvastam a neten, mire eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is írnék egyet, úgy ahogy én szeretném.

3. Ki a kedvenced a sorozatból és miért?

Ez konkrét kérdés, de sajnos erre ugyanolyan választ nem tudok adni. A sorozat elején természetesen Elena volt az, aki szimpatikus volt. Miután jobban megismertem rá kellett jönnöm, hogy bármennyire szeretném, de nincs sok közös bennünk. Caroline iszonyatosan nagy változáson ment keresztül, aminek köszönhetően az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Kedves, jószívű, ragaszkodó, védelmező... kell ennél több?

4. Ki az akit nagyon nem szeretsz a sorozatból és miért?

Talán Bonnie az, akit annyira nem szívlelek. Nem tudom pontosan miért, de az az érzésem, hogy mi nem jönnénk ki túl jól egymással. Eleve más az érdeklődési köre és a reakciói néha nagyon furcsák, amivel elérte nálam, hogy nem kedvelt szereplőm egyike legyen.

5. Mit gondolsz Damon karakteréről? 

Damon karaktere összetett. Képtelen vagyok felfogni, hogy mennyit tudott változni az 1. évad után. Talán túl nagyot is és nem feltétlenül megfelelő irányba. Míg Caroline fokozatosan, úgymond normálisan változott, ahogy egy ember (ez-esetben vámpír) változni tud, de Damon teljesen más ember illetve vámpír lett, ami egy kicsit hihetetlen számomra. Persze lehengerlő stílusa és kisugárzása számomra is megnyerő, ez nem kérdés és rendkívüli a humora, amit nagyon tudok értékelni, főleg Stefannal szemben.

6. Más sorozatról vagy történetről is írsz?

Azt kell, hogy mondjam: igen. Sok novellát, rövid regényt és verseket is írtam. Jelenleg azonban, csak ezen dolgozok/dolgoztam. Most rám fér egy kis pihenő.

7. Mit gondolsz a Vámpírnaplók 3. évadának végéről?

Számomra az egyik legjobb évadzáró rész volt. Már gondoltam Elena vámpírlétéről, de fogalmam se volt, hogy ez a momentum most fog bekövetkezni, így teljes mértékben meglepetés volt és tudni kell, hogy én nem szeretem a kiszámítható dolgokat. Nagyon tetszett az egész, főleg Elena és Damon visszatekintős része, mely adott egy kis reménysugarat. Azonban Matt karaktere visszataszított.

8. Szerinted, hogyan fog folytatódni a sorozat?

Vissza a régi kerékvágásba: Elena megint a két testvér között civódik, Bonnie boszorkányságával fog küszködni. Viszont nagyon várom már Klaus és Caroline szituációt, főleg, hogy drága Eredetink Tyler bőrében bujkál.

9. Olvasol más fanfiction írókat? Ha igen, kiket? Ajánlod, e őket?

Nem olvasok jelenleg senki történetét. Sokszor összezavarnak és félek, hatással vannak az én történetemre.

10. A hazai tvd fanfiction világban, milyennek gondolod magad, szerinted ki vagy kik a legjobbak?

Mivel nem igazán nézek körül a világban, természetesen fanfiction témában, így azt sem tudom, hogy milyen szinten állok. Tulajdonképpen ez nem is érdekel, a fontos az, hogy én jól érezzem magam, mikor írok és az olvasóimnak örömet tudjak szerezni, ami eddig sikerült is.

11. Milyen körülmények között írsz? (pl. zenehallgatás, néma csend...stb)

Képes vagyok a legnagyobb lármában is elmélyedni. Tudok zene mellett, parkban, kávézóban, tévé mellett. Nem tudom ez mennyire különleges, de szerintem mindenki képes arra, hogy kikapcsolja a körülötte zajló dolgokat és csak magára és a fantáziájára koncentráljon.

12. Milyen gyorsan írsz? (átlagban)

Ez attól függ. Valamikor képes vagyok 2-3 részt is "ledarálni", valamikor megakadok a második mondatnál. Ilyenkor sem esek kétségbe, inkább ott hagyom, nem erőltetem, mert akkor csak egy átgondolatlan, összecsapott munka lesz, holnap visszatérek és újra nekilátok.

13. Általában, hogy/hol/mikor jön az ihlet?

Youtube! Ez a varázsszó! Delena videos and ready! Remélem érthető volt.

14. Egy kis infó a következő írásodról ? :)

Most a következő írásom egy ideig csak egy távoli terv marad, ugyanis most hosszabb-rövidebb szünetre ítéltem magam és az oldalamat. Most például nincs ihletem, se erőm, se időm. Sajnálom, hogy nem tudtam egy kis spoilert mondani :P

II. fejezet

Jajj, meg is hoztam a második fejezetet. Annyira izgatott lettem, hogy muszáj volt kiraknom. Remélem tetszik. Komizz vagy pipálj ha igen!
Pusziiii

A jövő kezdete

II. fejezet

Damon és én, örökké csak mi ketten. Itt volt mellettem mikor felkeltem és vigyázott rám. Nem is értem, hogy eddig, hogy tudtam tőle távol lenni és nem csak őt látni és szeretni.
- Elena.. – homályosan hallottam egy hangot. – Elena!! – ijedt volt. – Elena, hallasz?
Szemeimet lassan nyitottam ki és Stefant pillantottam meg. Arca aggodalmas volt és ijedt.
- Stefan?! – kérdeztem –Stefan , mi a baj?
- Még te kérded? Elájultál. – és felsegített a hideg padlóról. – Miután elmondtam, hogy meghaltál, de a vámpírvér visszahozott hozzám.
- Tessék? – értetenül néztem rá. Hiszen Damon volt itt nem Stefan. Mikor felébredtem ő állt mellett és neki mondtam el , hogy szeretem, aztán ő is azt mondta, hogy szeret én meg a vámpírlétet választottam, hogy tovább tudjuk egymást szeretni az örökkévalóságig. – Mennyi ideig voltam eszméletlen?
- Feléledtél, aztán megöleltelek, elmondtam, hogy mi történt veled és annyira sokkolt a hír, hogy rögtön elájultál.
- És Damon?
- Mi van vele? – nézett furcsán Stef. (Tudjátok régen, mikor minden olyan szép és egyszerű volt, csak úgy hívtam, hogy Stef)
- Ő hova ment? – néztem rá.
- Nem is volt itt, Leni! – válaszolta. (Ő meg az Elena helyett gyakran Lenának vagy Leninek hívott, jaj nagyon szeretem mikor így szólít meg engem.)
- Akkor hol van? – nagyon megijedtem, de aztán rájöttem mindenre. Az egész csak egy álom volt. Damon nem volt itt és tudja, hogy szeretem. Nem tudja, hogy vámpír leszek és hogy így egy életen át szeretni tudjuk egymást.
- Nem tudom. – mondta Stef. – Gyere, hazaviszlek.
- Várj, de mi lesz a vámpírsággal? Még nem vagyok az, igaz?
- Nem, Lena, még nem. – szólt halkan. – Otthon kitalálunk valamit. És gondold végig, hogy biztos vámpír szeretnél e lenni! – ajánlotta én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. Hát ő nem ezt akarja? Hogy én és ő örökké együtt? Vagy miért kérdez ilyeneket? Jajj , annyira össze vagyok zavarodva. Szeretem Stefant de álmomban Damonnak mondtam, hogy szeretem őt. De már nem álmodom, ébren vagyok és Stef van itt nem pedig Damon. Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek, ahhoz talán látnom kéne az idősebb Salvatore fiút.


- Otthon édes otthon. – mondta Stefan mikor beléptünk a házba. Nagyon jó volt újra otthon lenni, már nagyon hiányzott. Igaz csak néhány órája volt, hogy elhagytam az otthonom, de most jó újra itt lenni.
- Felhívom Damont.
- Minek?
- Tudnia kell, hogy jól vagyok. – mondtam és nem értettem, hogy szerelmem mit nem ért ezen.
- Azt sem tudja, hogy rosszul voltál. – válaszolta.
- Akkor azt is el kell mondanom neki. – Stefan lehorgasztotta a fejét én meg odaléptem hozzá. – Ne aggódj, hiszen téged választottalak. Damont felhívtam még a baleset előtt és elmondtam neki, hogy téged szeretlek és vele csak törődöm.
- Miért jöttél vissza értem , Lena? – kérdezte imádott Stefanom.
- Mert téged nem bírtalak volna egyedül hagyni meghalni, Damont igen. – jaj ezek a szavak hazugságok voltak. Bánom, hogy nem mentem Damonhoz, de azt is bántam volna, hogy ha Stefannal nem vagyok ott. Végülis a sors megoldotta, senkivel sem találkoztam, de ez így akkor is rossz.
- Jaj, úgy szeretlek. – mondta és mielőtt válaszolni tudtam volna ő megcsókolt és megölelt. Szorosan ölelt nagyon.
A meghitt pillanatunkat telefoncsörgés zavarta meg.
- Azt hiszem ez a tiéd. – szólaltam meg és elengedtem a nyakát.
- Igazad van. – mosolygott vékony ajkaival Stefan. – Hallo, Damon?! – a szívem összeszorult. Damon! Itt van, már mint a telefon másik végén. Istenem, köszönöm! – Jó, hogy hívtál testvérem. Gyere haza, nagyon fontos. – azzal kinyomta a telefonját Stefan.
- Hazajön? – kérdeztem, Stefan meg bólintott. – De jó! – örültem nagyon. Végre láthatom. Tudom, hogy nagyon megbántottam, de látnom kellett Damont újra. Annyira hiányzik. A szép szemei, a kósza hajtincsei és az az ellenállhatatlan mosolya. Meg akarom neki mondani, hogy szeretem őt. Igen, Stefant választottam, de őt is szeretem és ezt Damonnak tudnia kell. Ha itt lesz, az lesz az első dolgom, hogy megkérem a fiúkat, hogy hadd válasszak újra. Kell még idő, még egy kicsi, hogy jól tudjak dönteni, mert jól akarok. Remélem megértik majd.
- Stefan, most felmegyek a szobámba rendben?
- De vért kell innod!
- Majd ha megjött Damon, rendben?
- Oké, addig én hazamegyek. Majd jövök. – megcsókolt és elhagyta a házat.
Megfogtam a telefonomat és azt hívtam fel akire most nagy szükségem volt.
- Hallo Bonnie!? – mondtam – Gyere át, légyszi, fontos.



- Szerinted most mi tévő legyek? – kérdeztem kétségbeesetten Bonniet.
- Nem tudom, ez nagyon bonyi.
- Igen az. Stefant választom, majd azt álmodom, hogy Damonnal akarok együttlenni és aztán kiderül, hogy mindkettőt szeretem. – mondtam nagyon nagyon mérgesen, mert az voltam. Dühös az egész szituációra. – És mit szólsz ahhoz, hogy vámpír leszek? – kérdeztem a boszorkányt.
- Furcsa lesz, de biztos, hogy gyorsan megszokod majd. – válaszolta. – Csinálok majd neked napgyűrű.
- Ahh, az nagyon szuper lenne, köszi. – nevettem jó hangosan.
- Amúgy jó, hogy vámpír leszel, mert bármelyik fiút is választod azzal örökké együtt tudsz majd lenni.
- Igen, igazad van. – feleltem és örültem, mert Bonnienak tényleg igaza volt. Örökké együtt lehetek Steffel vagy Damonnal. Lehet ennél szebb a jövőm? Szerintem nem!

Damon / Ian

Jajjjj, annnyiraaaa cukiiiiiiii!!!! Damon!!!! :)))))

A jövő kezdete - I. fejezet

Itt van az első fejezet. Az egész fictnek az a címe, hogy "A jövő kezdete", és a 4 évad 1. részétől indul. Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Légyszíves komizzatok, hogy milyen lett az első feji, mert ez nekem nagyon sokat jelent. A végén pipáljatok is, hogy mi a véleményetek. KÖSZÖNÖM! Puszi

I. fejezet

- Hol vagyok? - kérdeztem a fölém magasodó embertől. Alig tudtam kivenni az alakját. A szemem még mindig nem tudott rendesen fókuszálni, ezért homályosan láttam őt.
- Kórházban, Elena. - suttogta egy bársonyos hang.
- Damon...- halkan szűrtem ki ezt az egy szót, mely nekem a világot jelentette. Még így is tudtam, hogy butaságot követtem el a múltban. Nem őt választottam. Óóó, te naiv, buta lány.
- Igen, én vagyok. Itt vagyok melletted. - finoman végigsimított az arcomon. Az ujjai miatt hidegrázás tört rám, de jó érzés volt.
- Mi történt? - karjaimmal megtámasztottam az asztalt. Asztalt? Miért fekszem én egy asztalon? Hirtelen minden kitisztult.  Autóbaleset, sok víz, ami a tüdőmbe került, és az a fájdalmas érzés, ami....ami megölt. De én most élek, ami azt jelenti, hogy vámpír lehetek. Meghalok vagy örökké élek?
- Elena...
- Meghaltam...- „leheltem”, és közben éreztem, hogy könnyeim kicsordulnak. A könnyek mardosták bőrömet, viszketni kezdett.
- Annyira sajnálom. - magához húzott, és én beszippantottam édes bőrének illatát. Jaj, Elena, hogy lehettél ilyen hülye, hogy elengedd Őt? Hisz Ő volt a mindened. Nem! Ő a mindened. Olyan jó volt az ölelésében elveszni, annyira megnyugtató volt, de tudtam, hogy most nehéz feladat fog rám várni. Végleg meghalok, vagy vámpír leszek. És akkor örökre együtt lehetünk Damonnal.
- Nem, Damon. Én sajnálom. - kiváltam az ölelésből, és mélyen az azúrkékszemébe néztem. - De most már tudom mit kell tennem.
- Biztos, hogy vámpír akarsz lenni? Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem tudlak elengedni. De ha te nem akarsz vámpír lenni, akkor...- szemei fájdalmat tükröztek, megszakadt a szívem. - elengedlek. A döntés rajtad áll. Én nem szólhatok bele. - megjelent egy könnycsepp a szemében, és szomorúan lehajtotta a fejét.
- Nézz rám! - mindkét kezemmel lágyan megfogtam az arcát. - Te vagy az életem. A szerelmem. Ostoba voltam, hogy Stefant választottam. Veled akarok lenni, téged akarlak ölelni. És ha ehhez az kell hogy vámpír legyek. Vámpír leszek. - a számat rátapasztottam az övére. Annyira mennyei volt. - Szeretlek Damon. - kiváltam a csókból, és ezzel a két szóval ajándékoztam meg.
- Elena, tudod, hogy én is nagyon szeretlek. - fülem mögé hajtott egy hajtincset, aztán az ajtó felé mutatott, ahol egy nő állt. - Igyál belőle és örökké együtt leszünk.

Start!

Sziasztok! Végre megnyitottam első blogomat, amin a Vámpírnaplókból jól ismert Damon és Elena szerelméről olvashattok írást tőlem. Remélem mindenkinek tetszeni fog az oldal. Már nagyon várom a véleményeket. Puszi